Egyik szerda éjjel (kis koktélozás után) gondoltunk egyet és elmentünk a Dáridózó Mulatóba (ne tévesszen meg senkit az egység neve, nem a kisnyugdíjasok gyülekezöhelyéröl, hanem Sopron egyik legfelkapottabb discojáról van szó...). Heringparty, izzadt testek, és a tény, hogy nem jutok át úgy egyik teremböl a másikba hogy huszonhatan le ne taperolnának eleinte kissé lelombozott, ám némi alkohol után mit sem törödtem ezekkel és ismeröseimmel együtt a táncparkett felé vettük az irányt. Néhány perc elteltével egy csillogó szempár közeledett felém: Bence (ö egy igen kedves ismerösöm). Fülembe súgta, hogy mindjárt jön, csak keres valakit... Hamar meg is érkezett, háta mögött egy kevéssé helyes, kutyaszemü sráccal. Azonnal felismertem a tipikus  helyzetet. Kutyaszemü nagy valószínüséggel Bence hü csatlósa és legnagyobb csodálója. Bence ismét hozzám hajolt, hogy jön, csak meghívták még valahol egy italra, addig foglalkozzak Kutyaszemüvel... Bennem is volt egy kicsi, Kutyaszemüben is, és gondoltam játszom vele egy kicsit... Grrrr... Háttal táncoltam neki, és hagytam hogy a csípömre tegye a kezét, majd pár perc után megfordultam és a jól bevált "akarlak téged" pillantásomat vettem elö. Abba is hagytam a táncolást, inkább a falnak döltem, hogy tovább fokozzam a helyzetet.... A hatás nem maradt el, szegény Kutyaszemü azt hitte nyerö helyzetben van és kissé félénken ugyan, de egyre közelebb hajolt hozzám... és amikor már épp a számhoz ért, félrefordítottam a fejem és kinevettem... Kissé értetlenül nézett rám, de én nem hagytam annyiban... elörehajoltam és most én közelítettem a számat a szájához, majd hátrahúztam a fejem, hogy kövesse... de amikor már épp lesmárolt volna, eljátszottam ugyanazt, mint az elsö alkalommal: elfordítottam a fejem és újból kinevettem. A 4. ilyen után gyorsan eliszkolt mellölem, úgyhogy visszamentem az ismeröseimhez.

A buli ideje alatt Bence többször odajött hozzám "lejelentkezni", jelezve hogy ö bizony itt van, és számíthatok a szolgálataira. Mikor hazafelé indultam, persze csatlakozott hozzám... az út hazafelé az Erzsébet kerten át vezetett, ahol egy padnál meg is álltunk megpihenni és kiélvezni azt a tényt, hogy szoknya volt rajtam (igen, fantáziákat lehet elereszteni), majd átgondoltuk a helyzetet és úgy döntöttünk, inkább elmegyünk hozzám... de nem jutottunk csak a következö padig, majd kicsivel késöbb a gyep puhaságát is teszteltük. Hazafelé még útba ejtettük a régi házunk lépcsöházát, ahol kellemetlen meglepetés ért minket. A koránkelö néni, aki az alagsorba jön le a bicikliért, hogy elsöként érhessen a piacra. Bájmosoly, szoknyaigazítás, hangos jóreggelt, felajánlás, hogy segítsünk-e felvinni a biciklit, sóhaj, mikor csukódott utána az ajtó, majd félreérthetetlen egymásra mosolygás. Vegülis a "nálam"-ból nem lett semmi, de a hazafelé út után már felesleges is lett volna...

Másnap délután, mikor felkeltem rákattintottam az iwiw-re, a postaládámban a következö üzenet várt:

Üzenet küldője: Kutyaszemü

"Szia!Bocs a zavarásért,de hát tegnap nagyon bejöttél nekem dózóba,és azt szeretném megkérdezni,hogy nincs e kedved velem megismerkedni esetleg?"

Owned!! :D